Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Provokátor

, 437 olvasás, Riska , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Provokálni próbálsz, de minden hasztalan,
A végére nézd majd meg, ki marad boldogtalan.
Most ráébredtem, milyen gyenge a te lelked,
Az "Ördög" kedvese életednek most véget vetett.

Nagyra nőtt gyerek vagy, kit könnyü irányitani,
S nem viseled el, ha valaki a senkit próbálja bántani.
Most is táncolsz a sötétség vékony határán,
Ott kapaszkodsz a "vakság" vékony hajszállán.

Eddig nagyon jól tudtam, hogy senkitől sem félsz,
De tévedtem, s rá kellett jönnöm, hogy mennyit is érsz.
Ha rajtad múlna, hullanának a fejek egymás után,
De a vörös szőrü patkányé is köztük lenne talán?

Ezzel a cselekedeteddel márcsak porszem vagy az szememben,
S az biztat, hogy csak egy kis pont vagy a gépezetben.
Ha szerinted a kapcsolatod tiszta, akkor az enyém az Istenek közé emel,
Csak azt sajnálom, hogy szemem elöl soha nem tüntök el.

Honnan is tudhatnád, mi a szerelem, ha nem szeret a kis gazdád,
Az életben csak szenvedés, megaláztatás várhat rád.
Kiváncsi leszek, mikor veszed majd észre végre,
A mérges gáztól büzlö patkány uralmának végleg vége.

Most egy kihivásra válaszoltam, mit szeretnék elásni,
Dehát nem én akartam, te akartál hátba támadni.

Megjegyzés: Egy régi jóbarát emlékére!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Riska
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 218
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1539 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz