Provokálni próbálsz, de minden hasztalan,
A végére nézd majd meg, ki marad boldogtalan.
Most ráébredtem, milyen gyenge a te lelked,
Az "Ördög" kedvese életednek most véget vetett.
Nagyra nőtt gyerek vagy, kit könnyü irányitani,
S nem viseled el, ha valaki a senkit próbálja bántani.
Most is táncolsz a sötétség vékony határán,
Ott kapaszkodsz a "vakság" vékony hajszállán.
Eddig nagyon jól tudtam, hogy senkitől sem félsz,
De tévedtem, s rá kellett jönnöm, hogy mennyit is érsz.
Ha rajtad múlna, hullanának a fejek egymás után,
De a vörös szőrü patkányé is köztük lenne talán?
Ezzel a cselekedeteddel márcsak porszem vagy az szememben,
S az biztat, hogy csak egy kis pont vagy a gépezetben.
Ha szerinted a kapcsolatod tiszta, akkor az enyém az Istenek közé emel,
Csak azt sajnálom, hogy szemem elöl soha nem tüntök el.
Honnan is tudhatnád, mi a szerelem, ha nem szeret a kis gazdád,
Az életben csak szenvedés, megaláztatás várhat rád.
Kiváncsi leszek, mikor veszed majd észre végre,
A mérges gáztól büzlö patkány uralmának végleg vége.
Most egy kihivásra válaszoltam, mit szeretnék elásni,
Dehát nem én akartam, te akartál hátba támadni.
Megjegyzés: Egy régi jóbarát emlékére!