Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Határ

, 295 olvasás, kyklopsz , 0 hozzászólás

Gondolat

Koptatom a város útjait
fejemben tülekednek a képek,
agyamban sötét felleg elborít
gondolatnyi fakkot, majd újra lépek.

Az idő sarokba szorítva terrorizál
másodpercekkel sorozza órányi létem,
lassan végzek állóképeimmel a mozinál
most már csak könnyed levegőt kértem.

Nyugatinál tévelygésem rövidíteném
de sorsom keresztezi vándorutamat,
pillanatra a vonatfütty is már enyém
keserű íz gyalázza nagy hasamat.

Vállamat megérinti egy sugallat
betapasztja addigi cserfes ajkam,
visszanézve friss illat fújja hajamat
s látta Ő ott a meglepődést rajtam.

A mosoly ekkor természetes arcomon
gyors eszmecsere, rövid szócsörte,
kimerevedik a pillanatnyi nyugalom
vártam az eljövendő percet előtte.

Megdöbbenés rázza átjárva testemet
rádöbbenve, mit ért eddigi világunk,
mikor nevetve közölte velem nevemet
s ezt társította hozzám ismeretlen barátunk.

Mint ujjlenyomatot, azonosít engem
bár lényemet fényképen látta csak,
nem beszélünk. Hiszen idegen.
S kit ismertem, így is rá hallgassak?

Elnyom jelenléte, záporozik hangja
bennem megszűnik már a vágy,
szokásos pörgését számtalanszor adja
én már feladom, csak mennék tovább!

Elgondolva átértékelem a múltat
de elhatározásom mégis szilárd,
nem látom, helyzetünk miként javulhat
átléphetetlenné tettük már a határt...

Megjegyzés: Valami megtört 2002 őszén, majd végleg
véget ért 2003 tavaszán...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 323
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 354
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.4009 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz