Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem értem (B. E.)

, 513 olvasás, kyklopsz , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

I.

Ülök egymagam
és töprengek a múlton.

Sokszor villan szemem előtt
csábító pillantása,
elgondolkodom, miként ölelt
lelkének kábító szorítása.
Reggel együtt kísértem
a felkelő Nappal
és tértem meg magamhoz
a korai fuvallattal.
Áhítattal hallgattam
lágyan elbeszélő hangját,
majd tért meg a másikhoz
felvéve kalapját.
De történt valami és
nem értem!
Fejemre húzva a paplan
bóbiskolok mélázva, később
zúg üres agyam, mint
egy katlan.
Vágatlan vad hajtásként
burjánzik bennem a gondolat,
és nem értem.

Nem tudom, én vagyok-e ártatlan,
bár csak ülök egymagam
és töprengek a múlton...

II.

Lesújt rám az Ég, s oly váratlan,
akár júliusban szilaj jégzivatar
vagy perzselő hőség március idusán,
adás végét jelzi e képzavar.
Lassan erőm elhagy, elszáll kedvem is,
fáradtan zuhanok párnaálmok közé.
Páratlan sugallat járja át gondolataimat
és úgy állok fölé, mint mikor vándorútja előtt
a lélek kiszáll és ártatlan fuvallat
tántorítja egy másik világ felé.
Megérteni az érthetetlent kínzó fejtörés,
nem is értem, tágra nyílt csodálkozás
váltja fel mérhetetlen dühömet.
És nem, még most sem értem!
Megkértem volna mást?
Nem hiszem, hogy ez lett volna a megoldás.
Mikor látom Őt, elindít bennem valamit,
pillanatra átjár lágy melegség, talán el is vakít.
Dacosságom egy haramiaféleség,
legyőz végül önző makacsságom.
De nem hiszem, hogy ez csak az én másságom!
Nem beszélünk vigyorogva, s mint ismeretlenek
haladunk tova egymás mellett,
ilyenkor makrancos bensőm kifacsarva.
Ezek a pillanatok lehetetlenek.
És nem, még most sem értem!
Az jelenti legfőbb gondomat, hogy
nem ismerem tán saját magamat!?
Hát hogy várom el azt, hogy egy női lélek
ismerője legyek, idejében süssem el a ravaszt,
rügyeztessem a bimbóágakat, keltsem a tavaszt.
Nem értem hogy lehet az, hogy nem is sejtem
mi hozta a bajokat, hol volt és mi az a
pillanat, mikor nem tártam ki karomat
és azóta építjük a falakat,
érzéseimet magamba rejtem.
Erre gondolva nem rózsás a kedvem
és valami változást az életemben észrevettem.
Nyári lavina tiporta kapcsolataim,
nem volt minek örülni, nem volt tivornya,
bakancsos lábam taposta a hegyi virágokat
és nem tártam fel új világokat.
Nem értem!
Mint egy pillanat karcolata az időn,
úgy vésett rúnákat arcomra annak gondolata,
hogy átértékeljem saját értékrendem, midőn
fejemet karóként támasztva kezemmel
ültem összeroskadva.
És a mai napig nem értem, konkrétan
mi volt a probléma.
De nem is kértem magyarázatot és bolond fejjel
maradtam elhagyatott,
ezzel életem ismét egy kicsit megváltozott.
Fogamat összeszorítva mutathattam volna
csekély alázatot,
de szörnyű mérhetetlen önérzetem
akkor nem viselte el e gyalázatot.

Nem értem!
A pillanat legyen átkozott!


Megjegyzés: ... egy éves szünet egy kapcsolatban...(2003. szept.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 214
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2129 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz