Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lelkem utcája

, 349 olvasás, laszlo , 19 hozzászólás

Sajgó lélek

Romos házak, kitört ablakok,
Lelkem utcájában ballagok.
Gyökerestől kicsavart fák,
Mindenhol fekete virág,
A Napfénykarja sem nyúl ide be,
Menetelek a Semmibe.

Erős a cúg, vág a huzat,
Érzem a koponyámra hulló szilánkokat,
Szemembe folyik a vérem,
Fájdalmak közt kell lépnem
A göröngyös aszfalton:
"fájdalmam az égbe kiáltom"!

Sehol egy mellék utca, köz, tér
Hol testem elfér…
Szűk kis utza ez!

Vissza nem fordulhatok,
Mögöttem kátyú tátong.

Marad az előre.
Egyenlőre!

Testemre téglák hullnak,
A házak összeomlanak,
Szép lassan elveszek,
A lelkem maga alá temet,
Az utcából nem marad semmi…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: laszlo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 212
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2727 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz