Fájó sebeket tép fel a szél,
Olyan tőrtől,
Melyet ember nem ért,
S halott szívek dalolják versét.
A vérző sebeket tépi egyre,
Tépi, s tépi a szív környékén,
Liftezik a gyomrom fel le(vagy a szívem),
S halott szívek dalolják versét.
Könnyek csorognak arcomon,
Kemény, őszinte könnyek, mindenfelé
Sötét az egész, minden világon,
S halott szívek dalolják versét.
Homályos az egész világ,
De a seb egyre jobban ég.
Az eső is elered immár.
S halott szívek tovább dalolják versét.
Eső veri az arcom,
Belül meleg, kívül jég.
A jéghideg korlátot erősen fogom,
S halott szívek tovább dalolják versét.
Folyik rólam az eső, de a seb egyre tép
A közelben csak egy utcalámpa ég,
Érzem közel a vég,
S halott szívek tovább dalolják versét.
S a szívem csatlakozik hozzájuk,
Becsukjuk a remény szemét,
S új versszakra nyílik a szájuk,
S együtt daloljuk tovább a halott szívek versét.