Navigáció


RSS: összes ·




Vers: lelökném a manókat

, 471 olvasás, alfabata , 20 hozzászólás

Ezek vagyunk

bár fejed alatt
nem nedves a vánkos
boldoggá mégsem tesz a tudat,
hogy nem vagy rákos

csak az a picike íz,
a só a levesből,
az égről a fény,
lejtő alján a hegytető,
tenger medréből a víz,
tüdődből a levegő,
hurkáról a bél,
karodból a bősz erő,
lábadból a lendület
szívedből a szerető

hiányzik… valami… itt…
hibázik valaki, ha:
hazavitt, még visszavihet,
csereszabatos életünk,
a sorsunk cserélhető lett
egyen-fazonírozott arcunk
helyét radírozott arcú
szeretőink arcába mártjuk,
rózsaszín lány
regények mintáit várjuk

és én fölkelek a földről,
öledből vadrózsafát termek,
a poromba, mint vizet
keverlek, és ha ellenünk
jön is a had,
te ne hagyd magad
erősen fogom majd
kezed, szorítalak

szorítalak, foglak és számban
leheleted ízével
erős falat állítok,
amin nem jön át a vad,
a ránk támadó éjszakai gonosz
manókat pedig a lépcsőn lelököm,
pusztuljanak!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: alfabata
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 9
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Öreg
 · VDavid


Page generated in 0.0531 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz