Navigáció


RSS: összes ·




Vers: lázkép

, 322 olvasás, tuli , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

mint multifrekvenciális
kábeldoboz a
sivatagban, úgy zúg
agyamban
a csehovi mélységek…





mint multifrekvenciális
kábeldoboz a
sivatagban, úgy zúg
agyamban
a csehovi mélységek
csendesen üvöltő
vérpiros, lángoló
hangja.
Hangja szítja
bennem a
tehetetlen dühöt
robbanásig feszülve
erőlködöm
szétrág a kényszer,
hogy a világba
nyerítve
karommal csapkodva
emberhúst
harapjak ki
társaim combjából
karjából
értől duzzadó nyakából
lilapírral borított
fejüket
homokba nyomjam
s halkan sírva
bűnt bánjak
a holtnak
s közben itt ülök
némán, magamba
temetve
arcomba nevettek
mögöttem eretnek
a világ,
kivonja kardját,
hasítana belém…
de én csak ülök,
bambán meredek
magam elé
s várom a csapást,
szaladnék már elé.
ha elérem
megszűnik minden,
elmúlik csehov,
elnémul hangja
s az eretnek
kardja
szívem
elaltatja.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: tuli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 2
Kereső robot: 37
Összes: 370
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.3915 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz