Mikor nem süt már a Nap,
Te akkor is ragyogsz.
Fénylő üstökösként vagy;
Csillagként csillogsz.
Megvilágítod éjjel
A sötét árnyakat,
Velük együtt a szívem,
Mi lüktet lázasan.
Hatalmad korlátlan,
Te mindent megtehetsz;
Varázslat, csoda:
Új életet kelthetsz.
Mikor lágyan fú a szél,
Simogat jelened,
Elillan a zordon tél
Hullámzó tengeren.
Körbefonod a lelkem
Elhagyatott részét,
Átöleled a szemem
Halványzöldes színét.
Mikor harmatos virág
Növeszti bimbóját,
Feléd küldi a világ
Bársonyos illatát.
Te vagy az áldás,
Aki engem elér;
Az őszinte megváltás,
Aki hozzám betér.