Volt olyan, ki ezt
mondta egykor;
" - Te halkan beszélsz …,
Őszi - csendesen,
nem tombolsz,
csak sírsz, ha fáj…
Volt olyan, ki ezt
mondta egykor;
" - Te halkan beszélsz …,
őszi - csendesen,
nem tombolsz,
csak sírsz, ha fáj,
s én mégis
hazudtam Neked… "
S volt ki szólt, imígyen:
" - Te mindig
csak szebb leszel,
szexuális kapcsolat?
tudod… van ilyen…! "
És van aki így:
" - Te túl sokat adsz, s
bár többet nem is vársz érte
vedd már észre végre,
ennyit vissza
sosem kapsz… "
S mondták már azt is
" - Mikor a boldogságra gondolok
mindig Te jársz a fejemben.
Csak tévedés, hogy nős vagyok,
s van már gyermekem…"
És azt is mondták már,
hogy az én lelkem kristály,
hogy nem az vagyok,
aminek a test szeme lát,
ezért aztán senki
nem mer
közeledni hozzám,
és hányszor mondták,
de hányszor már:
" - Szeretlek!
De…
az a szőke lány
mégis
sokkal szebb. "
Hmm …
mennyi
veszett fejsze nyele
én ezt nem értem…
de nem is kell
többé
törődnöm vele
Végre!
Itt vagy!
Velem!
És csak
nézel,
úgy nézel
a szemembe…
selyemléptű
csenddel becézik
ujjaid apró
virágszirmai
az arcom
minden
Fényt öröklő
percben…
S azt mondod:
" – Ilyenkor, mint egy
apró, friss rügy,
mi éppen most
fakadt, s még
szívében kis gyöngy,
a Harmat, még
mindig,
még mindig,
annyira
ártatlan vagy! "
Pedig sohasem
mondtam hogy
nekem ez a
lehető
legfontosabb…
Mert Te már tudtad…
Mondd,
mégis
honnan …
Tudod
Tudjuk
|
Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14 
Összes: 82
Jelenlévők:
