Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Másodpercek

, 615 olvasás, andrew , 8 hozzászólás

Szerelem

Csak néhány másodperc volt…

Amikor még csak az első szavakat írtad le,
rögtön tudtam, hogy nem gondolod komolyan,
nem gondolhatod komolyan, hiszen nemrég mondtad,
hogy szeretsz. De aztán ahogy fűzted egymás után a szavakat,
leolvadt arcomról a mosoly, már nem hittem többé, hogy csak
egy újabb vicc az egész… Bár nem tudtam, mit gondoljak, mégis
ezred másodpercek alatt végigfutott az agyamon minden,
minden, amit eddig együtt, közösen tettünk: az esték a padon,
a hajnali beszélgetések, a város; a szobád, az alakod, az arcod,
a hangod, a szemeid, az érintésed, a nyugalom, ami áthat, ha itt vagy-
egyszóval minden. És összeszorult a szívem, a gyomrom; a lelkem
kiáltott segítségért, mintha próbálta volna felfeszíteni a mellkasomat,
csak hogy szabaduljon, szabaduljon ebből a testből, el innen, oda, ahol te vagy,
repülni hozzád, be a szobádba, átölelni téged, leborulni lábaid
elé és kiáltani, ordítani: "Hol rontottam el?" Elhagyott minden erőm.
Próbáltam írni valamit, de egy hang a fejemben azt mondta:
"Hagyd most. Te csak ülj és várj. Most ő van soron. Hagyd,
hogy megtörténjen, meg kell történnie, bármi legyen is az.
Ez most nem rajtad múlik. Amit tehetsz, az az, hogy reménykedsz."
És nem mozdultam.

Csak néhány másodperc volt…

Mégis ezek a pillanatok, ezek a torokszorító, szívfacsaró, testet-lelket
megsemmisítő pillanatok jelentenek nekem mindent, ami ér valamit
ebben az életben. Mert ahogy leírtad záró soraidat művedben,
hirtelen kitágult a tér, megtelt minden levegővel, éreztem,
ahogy a vér végigrohan merev kezeimben, gyomrom nem görcsöl többé,
lelkem sem feszítette tovább mellkasom, elengedte ujjaival bordáim, és
lágy sóhajjal megnyugodott. Kegyetlen tréfa volt, de tréfa. És ez a fontos.
Az, hogy nem az igazság volt. És ekkor, mikor minden újra a régi lett,
semmi sem volt már a régi. Akkor megértettem.

Csak néhány másodperc volt…

Megértettem, hogy köszönettel tartozom neked;
a leghálásabb köszönettel. Azóta tudom, hogy mekkora rész
szakadt ki belőlem pillanatok alatt, mennyire kevés lettem nélküled.
Mennyire senki maradtam. Egy test, és semmi több. Egy név, és semmi más.
Egy kis ideig nem léteztem. Mintha tőled függött volna, élek-e vagy sem.
Mintha nálad lenne a kulcs. Vagy valami kis jelentéktelen dolog, aminek
jelenléte fel sem tűnik, viszont hiánya óriási. Mintha a te szíved dobogna bennem,
és ha elválsz tőlem, meghalok. Mintha te lélegeznél helyettem, és ha elfelejtesz,
megfulladok. Mintha nem is lennél fontos nekem, hanem több annál,
létem alapja, miértje…

Csak néhány másodperc volt…

Megértettem, amit meg kellett értenem. Megmutattad hatalmadat:
egy kis időre elvetted az életemet. És visszaadtad, hogy megbecsüljelek.

Köszönöm.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: andrew
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 229
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 265
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1582 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz