Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Magzatom

, 325 olvasás, Ditte , 11 hozzászólás

Gondolat

Egy pillanat volt csak hogy megszűntél élni
kín volt hogy nem érzem kis tested mozogni.

Mint a patak, mely megszűnik csobogni
gyertyaláng, mely nem tud már lobogni
a jeges rémület dermesztő kristálya
halottá vált szemek üres némasága

Szíved megállt. Kihúnyt egy élet.
Gyűlöltem magam, méhem koporsód lett.

Örök titok marad, soha meg nem tudom
mit éreztél azon a szörnyű hajnalon
vergődtél-e testem börtönébe zárva
vagy Magad döntöttél, hogy nem vágysz e világra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Ditte
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 306
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 330
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.608 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz