Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hitet adtál

, 328 olvasás, Jah_rasta , 2 hozzászólás

Gondolat

Nem tudom, mi is ez a furcsa érzés,
Úgy jött, mint egy hirtelen orrvérzés.
Végig gyalogolt rajtam egy emlékkép,
S ahogy megjelent, úgy véget is ért.

Kérdeztem magamtól, de néma maradtam,
Elmúlik majd, magamat ezzel vigasztalom.
De akkor elhangzott egy árva szó, a neved,
S tudtam, hogy a nevem te se feleded.

Megérintettek az együtt eltöltött percek,
S újra lehulltak a miattad ejtett könnyek.
Nem tűnt el nyomtalan mosolyod keblemből,
Az idő nem tudott kitörölni balga fejemből.

A jövő tán most mutatja meg igazi arcát,
S talán lerántja, a rejtett vágyak fátyolát.
Nem kereslek, megyek, amerre visz az élet
Többet tőled, már biztos nem remélek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Jah_rasta
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 67
Regisztrált: 3
Kereső robot: 18
Összes: 88
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0714 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz