Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Keresztút - I. fejezet

, 341 olvasás, quentin , 17 hozzászólás

Ezerszín

Duruzsolt, szabályosan és gigantikus erőről tanúbizonyságot adva duruzsolgatott. Megdöbbentő ereje ellenére vonalai kecsesek voltak, sőt igazából talán bájosak is. Büszke volt és fiatal. Grófnak érezte magát, igazi született nemesnek, aki elől jobb kitérni.

Nem volt szándékában kerülni a feltűnést, és igazából ha akarta volna sem tudta volna elérni, hogy ne nézzék meg. Egész egyszerűen lenyűgöző volt. Élvezte a szikrázó napot és az energiát, ahogy tombol benne, amikor megmutathatja mit tud. Épp ezért nyugtalanította, hogy társa az együtt töltött három hónap alatt először valami egészen különös réveteg tekintettel ült a kormányánál és vánszorgott vele az úton.

Öt perc még – gondolta, ahogy a Lexus műszerfalának bal oldalán lévő órára nézett. Ahhoz képest, hogy reggel verejtékben fürödve ébredt egészen könnyűnek érezte magát. Mint a mondabéli kyklopsz az egyetlen szemét ért találat után… másnap. Szinte nem is lát, elvették tőle a világot, de elfogadta. Ha nincs hát nincs. Ült a szigeten és tompa fájdalom járta át. Semmi sem igaz, az egész életben semmi sem őszinte – futott át rajta. Csinálmány vagyok, egy gép egy droid, egy dróton rángatott marionett. A kín, csak az a valódi.

Értelmetlen, magából kifordult bolygó. Amikor rossz volt a világ: alkalmazkodott, mint egy kaméleon, Amikor csúcsra jutott megcsömörlött. A világ tetejéről kiderült, hogy nem más csak egy útvesztő végén megbújó, titokzatosan csicsás ajtó mögötti apró és jéghideg szoba. Amikor pedig már megszokta az embertelen hideget kiderült, hogy létezik mennyország a földön és onnan senki nincs kitiltva.
A mennyország gondolatánál nagy barna szemei sarkában két óriási könnycsepp jelent meg, de legördülni már nem volt idejük. Görcsbe rándult arccal, dühödten törölte meg a szemeit, az emlékezés nyomai kicsiny nedvességcseppként végezték méregdrága zakója ujjain.

Pedig az elmúlt három hónap maga volt a forradalom. Dicsőséges és vértelen forradalom testben és lélekben egyaránt. Még így, ebben a darabokra szakadt lelkiállapotban is mosolyognia kellett, ahogyan felidéződött benne az első találkozásuk…
Fred hívta. Mindent lezsírozott – közölte és hozzátette még, hogy mehet egyedül is, mert a nő tipikus szentfazék, egy áldozati bárány. Akkoriban már napok óta gyötörte valami rémületes fejfájás, a szokásos bogyói a hányinger létrehozásán kívül a világon semmire sem voltak jók. Csöngetett és a hangtól a fejét fogta, amikor Lucinda ajtót nyitott. Majdnem a nyakába esett a nőnek.
Az egész helyzet valami összekevert forgatókönyvű, feketehumorú gengszterfilmet idézett. Megérkezik a maffia ügyvédje és beleájul a kifosztani és tönkretenni szándékozott páciens feleségének ölébe. Na szépen vagyunk, még ezt a blamázst. Szabadkoznia sem sikerült, szinte szájzárat kapott az agyába hatoló fájdalomtól, már a csillár fényét sem tudta elviselni. Egyszerűen csak hagyta, hogy lefektessék az ágyon, megoldják a nyakkendőjét és illóolajos-hidegvizes borogatást tegyenek a fejére. Egyszerre érezte magát rémületesen hülyének és mégis napok óta először észlelte, hogy a borzalmas migrén és a szörnyű hányinger határozott, gyors ütemben távozik a testéből valami ismeretlen energia hatására.

Arra eszmélt, hogy a nő ölében fekszik és a világon semmije sem fáj. Szokatlan érzés volt, mégsem merte kinyitni a szemét, mert félt attól, hogy visszatér a szörnyű hasogatás és elmúlik az idill. Hálát érzett, egészen mélyről jövőt. Zavarba jött egy percre az érzéstől és tétovázott. Nem emlékezett arra, hogy valaha feküdt-e nő ölében, mert a nemzet, amelyhez tartozott hagyományai alapján más helyütt kezelte a nőket. Amíg nem nyitom ki a szemem nem lehetek biztos benne, hogy nő, s így nem követek el semmilyen vétséget -latolgatta a lehetőségeket. Várt, aztán hirtelen jött ötlettől vezérelve lassan, óvatosan felemelte a kezét. Megközelítette vele Lucinda arcát, alig érintve ujjbegyeivel végigsiklott az állán, hogy aztán simogatóan puha érintéssel végigkövesse a nő arcának bársony bőrét. Nem érzett semmilyen ellenállást, emiatt aztán folytatta az ismerkedést - vakon. Egy perc volt csupán, mégis új dimenziót nyitott benne.

A szembejövő kamion dudálása zökkentette vissza a szikár valóságba. A Lexus elektronikája sípolt és vijjogott, a fékek már maguktól működésbe léptek, de a menekülés útvonalát már An határozta meg. Balra le, ki a murvás részre, mert már nem érne vissza a biztonságos saját sávba. Megállt, masszírozta egy ideig a mellkasát, aztán lenyitotta az ellenzőt és a kistükörbe nézett: An Dzsung Hwan egy ostoba, szentimentális és önveszélyes barom lett belőled – mondta a tükörnek.

Feltűnt neki valami: Közelebb hajolt a tükörhöz, de a szemben figyelő tükörkép mintha egy fázissal később mozdult volna. Egyébként is száznyolcvan feletti pulzusa rákapcsolt még egy lapáttal, a pupillái kitágultak, érezte ahogy a karján a szőr, mintegy elektromos diódaként megtelik feszültséggel és meredeken nyomni kezdi az ingét. Feszülten figyelte egy ideig a tükröt, a vele farkasszemet néző ázsiai férfi minden kétséget saját maga volt, mégis valamennyi részletében más, mint amit életének 29 évében eddig látott borotválkozás közben. Meggárgyultam, az a temérdek fájdalomcsillapító meglágyította az agyamat – gondolta először és kezével közben tétován az ajtót nyitó kallantyú felé tapogatott. Egy ideig még nézte a sajátjával együtt mozgó tükörképet, aztán fejét centiről-centire sandán balra fordította. Időközben kitapogatta a kallantyút és már-már kínos lassúsággal húzni kezdte a fogóját.
Az ajtónyitást jelző kellemes bippelő hanggal egyidőben hallotta meg a saját hangját önmagával szemben, a tükör felől: "Nem gondolod, hogy beszélgetnünk kellene?"

Visszaengedte az ajtót, megvárta amíg az elektronika bezár, majd halkan odaszólt a kocsinak: motor állj!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Regény
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 233
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.1822 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz