Enyém az Ország,
a Hatalom,
a Dicsőség,
nem suttogom, hanem kiáltom mennydörögve…
Enyém az Ország,
a Hatalom,
a Dicsőség,
nem suttogom, hanem kiáltom mennydörögve,
hogy meddig?
tudom már biztosan, nemcsak sejtem,
remélem sokáig,
legalább mindörökre.
Én vagyok a Törvény,
bűvkörömben éltek,
hű csatlósaim mögöttem, szavuk édes méz,
pénzemet " rossz " nőkre,
s jó fegyverekre költöm,
és nem tűröm ha bárki, más irányba néz.
Kövessetek, mert én vagyok a legjobb,
mindig győzni fogtok, nem lesz semmi baj,
a hatalom a cél, legyen bármi áron,
s győztes énekünket nem zavarja zaj
Látom, ha fénylő csúcsaimról néha körbenézek,
szép ország-almámat sok féreg rágja, faragja,
nincs szükségem rájuk,
ellenemre élnek,
tetves csőcselék, kinek se pénze, se rangja.
Dolgozz sokat, fizesd a sarcot,
kövesd parancsom még negyven évre,
meglásd jobb lesz majd a gazdagoknak,
s dicső szobrom is elkészül végre.
Mesékben élek,
de a Király vagyok,
gonosz szellem, nem félénk Malacka,
ez a legjobb bulim,
még be kell fejeznem,
s nem megyek vissza az undok palackba!
Nem, ne fogjatok le!
Nem kell több gyógyszer,
hol a trónusom, hol az ég?
Térdeljetek,
s koronát fejemre,
sok szemét, fehérköpenyes rohadék!
|