Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az éj

, 370 olvasás, doom , 10 hozzászólás

Sajgó lélek

Sorvadó lángok, gyűjtik
az éjt szobámba,
suttogva gyászosan lép,
megáll, majd rám néz…



    Sorvadó lángok, gyűjtik
    az éjt szobámba,
    suttogva gyászosan lép,
    megáll, majd rám néz:
    szemeiben más világ
    mit soha nem láttam,
    kócos leány, csak feledés…
    Tükröt tart lelkemnek,
    s torkom feszült félelem
    sóhaja, lenéző rút mosoly
    szorítja ereim dermedt
    világába, csak a csend
    emlékszik… az is mindhiába…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: doom
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 226
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.8699 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz