Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Téltől sötétlő

, 477 olvasás, Naptorony , 8 hozzászólás

Szerelem

Téltől sötétlő
előszobádban
álltam és
csókot lehelltem
a névtábládra
lépcsőház-hideg
tenyeremet
tapasztottam
arcodra
míg néztél
s kértél:
ne fázzak
oly nagyon.

megint fohászkodom.

hogy ne félj
te sem
hogy válladat
átfogom

s átússzuk a magányt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Naptorony
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 211
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 238
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.2594 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz