Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A Sárkány

, 389 olvasás, GoldDrag , 3 hozzászólás

Misztikum

Ősfény árnyakból rámtalált egy álom,
Barlang lélek mélyén tenyerembe zárom.
Lényegem szálait átengedem néki,
Sárkány énem éles csőre héjlelkemet tépi...

Ős-mély hang szakadt fel, s öntudatra ébredt,
mellkasom mélyén, egy álom-szülte élet.
Feltárom vágyaim, szárnyaim kibontom,
szált szövök a szálra, formám megalkotom.

Tán leírhatatlan, ám érezni érzem,
ahogy rezdül a világ, rezdül a vérem.
Fényszálak erdeje, mint megannyi húr,
édes zenét áraszt, ha lényed felé nyúl.

De ha durván, s dühödten játszod,
Sárkány lelkén fájó, ártó bűnvilágod,
Agyar s karmok vájnak beléd, és a sebbe,
Sárkányálmok folynak, mindent eltemetve.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 217

Page generated in 0.123 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz