Ősfény árnyakból rámtalált egy álom,
Barlang lélek mélyén tenyerembe zárom.
Lényegem szálait átengedem néki,
Sárkány énem éles csőre héjlelkemet tépi...
Ős-mély hang szakadt fel, s öntudatra ébredt,
mellkasom mélyén, egy álom-szülte élet.
Feltárom vágyaim, szárnyaim kibontom,
szált szövök a szálra, formám megalkotom.
Tán leírhatatlan, ám érezni érzem,
ahogy rezdül a világ, rezdül a vérem.
Fényszálak erdeje, mint megannyi húr,
édes zenét áraszt, ha lényed felé nyúl.
De ha durván, s dühödten játszod,
Sárkány lelkén fájó, ártó bűnvilágod,
Agyar s karmok vájnak beléd, és a sebbe,
Sárkányálmok folynak, mindent eltemetve.