Nemzet a saját nemzete ellen
hogyan emelheti fel a kezét,
nem érzi talán, mi következhet,
ha tönkreteszi a más életét.
Nem csak a másét, hanem sajátját,
löktetve tombol, a harcos szive,
lehetne másképp, csak be nem látják,
életet rombol, de vajon minek.
Ébredj fel ember, nyiljon ki szemed,
másnak szellemét, te ne magasztald,
csak szeretetben és tiszteletben,
tartsa nemzetét, egy igaz magyar.
Dicsőség legyen, számodra mindig,
emberként éljed, a szép életet,
bármelyik nemzet, köteles hinni,
tisztelni képes, az embereket.
Becsüljük egymást, ameddig lehet,
boldogan nézzünk, a jövő felé,
igy kapunk talán, sok szeretetet,
ezért reméljük, ez mindent megér!
2oo6.1o.24.