Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Képek a múltból

, 496 olvasás, Rea , 3 hozzászólás

Megemlékezés

Elmúlt már neked az élet,
s mint szirmot vesztett virág itt hagytál minket.
mi nem okoltunk hisz tudtuk menned kell,
az Isten hívószavára lépned kell.

Sokszor még most is olyan, mintha itt lennél velünk,
épen és egészségesen ülsz a foteledben, s mesélsz nekünk.
A történelemről, amit nagyon szerettünk,
ahogy te mesélted, az boldogság volt nekünk.
S még most is fáj, hogy nem mesélsz már nekünk többé,
s nem hallhatjuk hangodat örökké,
nem láthatunk téged már soha többé.

Te már másnak meséled halandói életed, Angyaloknak,
az Istennek a világunk rútságát, csodálatosságát meséled el.
Nagyon hiányzol nekünk e földi életben,
szinte mindennap szétmorzsolódik az arcomon egy könnycsepp,
itthon mindenki nagyon szeret, s nélküled csak sivár az élet.

Mikor hosszú, kínkeserves szenvedéseid után,
a fekete koporsódat leengedték a mélybe,
az emberek elvesztettek egy csodálatos embert.
Egy világ dől össze bennem, bennük,
túl erős volt ő ahhoz, hogy a sors vele szembeszálljon,
s szembeszállt vele, mégis szembeszállt,
s elrabolta tőlünk lelkét, már nem fiatal testét.

Ő tanított meg engem olvasni, kőkeményen küzdeni,
másokat szeretni, s becsülni, nekem ő volt a csodálatos ember,
aki rengeteget adott nekem, nekünk.
Amíg él, el nem feledjük!

Megjegyzés: Halottak napjára. A nagypapám emlékére, aki 2006. április 19.-én hunyt el.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 230
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz