"Lágyan simogatnak az álmok. A boldogság percei csak beköszönnek, rám se néznek. Vissza húzom magamra a bánatot. Angyalok sírnak a háztetőn, a földön fekvő kisfiú tetemét siratják. A test körül vértenger háborog egy, egy csepp idegesen ráng egyet. Vissza fogja magát a szél, a felhők némán bámulnak, eloson a nap is és felveszi alkalomhoz illő vörös ruháját, de vissza jönni már gyáva. Véget, véget értek a holnapok. Ott lent a fiúban a megtört lélek, most pihen meg igazán…"
"A sötét szobában, események mászkálnak. A fájdalmak járnak körbe, körbe. A sarokban egy kis lány ébred, szemében csillog még a szűziesség. Hatalmas árnyak születnek, felé tántorognak. Elnyomják őt, pedig nem vágyik másra, minthogy egyedül az álmait tovább rajzolja. Évekkel később, haja a széllel táncol, szempillái megremegnek, kezében egy tükör, egy fésű. Arcán a tükre mosolya, száján a tegnapi rúzs nyoma. Jól áll neki a barna, és a szájába a cigaretta. Vigyázva lép minden éjjel kinek álmát töri széjjel… Boldognak érzi magát, boldognak…"
"Szívem dobbanni készül, az agyam ordibál…
Mi lehet a falakon túl? Mit takar előlem az ég? Mi mozog a réten, mi rejlik a sötét erdőben? Kit láthat a szemem és most mit érez az idegen? A nappalok most karóba húznak, az éjszakák megfullasztnak. A fülem csendben egy ócska vár mellett álldogál. Csak a szél ostoba hangját hallom ó hol van a madár fütty ami szívemnek oly régóta kedves. Most az időben is elveszek honnan tudnám meghaltam e vagy csak szenvednek ezen a kietlen vidéken, mely kóbor kutyaként csahol körülöttem. Véres arcomon bujkál az ördög, nem teszek ellenne semmit hagyom, hogy belém költözzön. A férgek a számban élednek, lárváik a hajamban szenderednek. Helyet adok Lucifernek nélküle sehova nem megyek. Előtte vérzek el, vérzek… "
U. I. Külön utakon hárman
2006-10-27