I.
Jött a minden-elkövetkező (-éjjelek)
a mégsem-kellett-volna,
(… az ösztön vezérelt, nem a tudat…)
-üres a szégyen, megteltek a vágyak…
II.
Volt…(… szükség szerint…)
vezető-érlelő-rög,
esőzések-közepette-szánalom,
szűk időben elkövetett
tiszta mondat,
kételyek mocsara,-
tiszta fényben fürdő arcodra,-
nekem van szükségem rá(D)!
III.
Volt…
szorongás-ize a számban,
régen-nem-élek hideg,
kristálytiszta érzése,
reszketés és hányinger,
nem-egy-nyugodt-ideges-ember,
(… egyszerre mindkettő…)-
mindentől független jó,
örök aggódás,
megmagyarázhatatlan(megmagyarázható?-)
félelem,
belső terror,-
vonja mára unalmában(… malmára…)
a rozsda…
IV.
Volt…
kimondhatatlanul szirtes gondolat,
túlzott öntudat,
bizonytalan mesehős,
(belőlem a jobbik rész…),
artikulátlan szavak,
ökölbeszoritott élet-igazság,
beláthatatlan mélységig bölcs ember,
halhatatlanság,
elszenesedett lábnyom…
(… már nem találok rá szavakat…)
V.
Vigyázó anya,
illatos állat,
fölfedezett méz-iz,
szépen barnuló, komo(R)ly ember,
önkéntes száműzött,
feszült vadállat,
lepke-jövö,
feledtető éjszaka,
nő pszichés problémákkal,(-nélkül,-)
most már elveszem, most már elveszem…
(Kék derengés a szemében,
őszinte itélet felettem…
tenyerében sok-sok távoli part…
most már elveszem, most már elveszem…)
(Mindenkor-…)
Tiszta mozdulatait
magamon-magamba
tuszkolom vissza:
emésztek…
-beköltöztél a szeretetbe…
Megjegyzés: … Az ösztön vezérelt, nem a tudat…