Séta a szélben, eső nélkül,
De kinek hiányzik? Jöjjön az erdő!
Gyalog bele a közepébe,
Illat vár engem a sűrűjébe.
Egyedül, mégis felidézve,
Gyerekek a társak körülvéve.
Ott szaladnak át a réten,
Fa kardal hadonásznak kezükben.
Jobbra nézve még őzek riadnak,
Akkor legalább igen, azok voltak!
Majd a szóra rendezetten sorakozva,
Béla bácsi után baktatva, nem lemaradva!
Róka várnál irány balra,
Szellő fut ágak közt a bogárzóba.
Szárazhegy alatt elvonulva,
Kicsi a sziget, látomás a páskomra.
Kertek alatt körbe járva,
Ne menjünk vissza az iskolába.
Hosszú az út, a falun keresztbe,
Fenyves vár minket a másik végébe.
Igen akkor még ismertük a mezőket,
Fák között szaladva az ösvényeket.
Lecke után megkaptuk a természetet,
Az volt ám a boldog napközis élet!
Hallgattuk a régen múlt történeteket,
Ittuk a szavakat, sétáltuk az erdő széleket.
Friss volt a levegő, gondunk egy száll se,
Életet kaptunk, jó így felidézve.
Kincs, amit adott nekünk mindennap,
Mi még kérnénk belőle, de ő már nem adhat.
Már nagyon régen oda adta kezünkbe,
Adjunk egy kicsit Béla bácsiból a gyerekeinknek!
Haza fele séta a szélben, eső nélkül,
Jó volt megint együtt, hiányzott az erdő.
Lassan kifelé haladva a valóságba,
Kezembe maradt egy szőke kisfiú fakardja.
2006. október 13. Nuvanda