Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ősz felé

, 304 olvasás, nagyi , 12 hozzászólás

Természet

Szomorú ősz kopogtat be,
fújdogál a szél is,
igy juttatja az eszembe,
hogy öregszem én is.

Hajamba már az ősz szálak,
csendben lopakodnak,
ősz öleli át a fákat,
ágak kopaszodnak.

Szemem körül szarkalábak
össze-vissza futnak,
kocog az ősz, szélruhában
levelek sárgulnak.

Oly öregnek érzem magam,
ha nagy a bánatom,
mint erdőben tarka avar
szines tábort alkot.

A lehullott falevelek
egymásra borulnak,
mindig könnyesek a szemek,
mikor szomorúak.

Hogyha elérkezik végre
a zöldelő tavasz,
addig alszik a természet
puha avar alatt.

Ősz felé ballagok én is,
évek szaporodnak,
varázsa azért van mégis
a szép öregkornak.

2oo6. o9.25.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: nagyi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 341
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2605 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz