Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Magyarnak lenni…

, 379 olvasás, almodozoli , 20 hozzászólás

Ezek vagyunk

Sokat gondolkodom azon, miért jó magyarnak lenni, miért vagyunk büszkék, tán büszkébbek nemzetünkre, mint a többi európai ország lakosai, saját országukra. Miből táplálkozik az az el nem mondható érzés, hogyha valami nagydolgot tesz egy hazánk fia, gombóc nő a torkunkban? Mikor a magyar zászló kúszik a legmagasabbra, bármely versenyen, miért gyűlnek könnycseppek szemünkbe?

Talán a közös balsorsú múltunk kötött örök szövetséget, szívünk legmélyén egymással? Miért érezzük különbnek magunkat a többi népnél?

Érdekesek vagyunk. Még a mai nap sem tudjuk biztosan, honnan jöttünk, és hova tartunk. Vannak tulajdonságok, amiket az évszázadok alatt magunkra szedtünk, jók, és rosszak.
Talán a legrosszabb, mi bennünk van, az irigység. Tipikusan az a gondolkodás, ha megdöglött a tehenem, dögöljön a szomszédé is! Ezzel nagy károkat okoztunk, mint magunknak, mint az országunknak, az évszázadok alatt. A másik nagy bűnünk, a kishitűség. Hamar elfogadjuk, hogy a rossz, úgy jó, ahogy van. Beletörődünk, és valami tragédiának kell történnie, hogy kimozduljunk fásult állapotunkból. Talán még ide sorolnám a búskomorságot is. Nem véletlenül mondják, sírva vigad a magyar! Bár erre legalább van magyarázat. Történelmünkben, talán egész Európát figyelembe véve, minket tapostak legtöbbször sárba, minket hagytak legtöbbször cserben, és mi szabadság szándékainkat fojtották legtöbbször vérbe, épp az aktuális leigázóink. Sokszor lettünk az európai nagy politika áldozatai. Itt jön képbe még egy súlyos bűnünk, a széthúzás. Hányszor segíthetett volna rajtunk az összetartás a közös ellenség ellen! Nem itt tartanánk, ha az egyéni érdeket sokan, és sokszor nem helyezték volna az ország érdekei elé.

De azért van, amire büszkék lehetünk. A magyar ember tehetséges, és találékony ember, a sárból is képes aranyat készíteni. Ezt bizonyítja az a rengeteg találmány, amit mi adtunk az emberiségnek. Ráadásul a java mostoha körülmények között született. Tehetségesek vagyunk még sportban, és a művészetekben is. Hogyan születnek azok a világraszóló eredmények ilyen körülmények között, máig se értem.

A nemzeti érzés lassan kiveszik belőlünk. A modern kor felzabálja mind azt, amire évszázadokon át büszkék voltunk.
Része lettünk a nagy Európának, és lassan elfelejtjük, táncainkat, népdalainkat, őseinket, hőseinket. Szomorú, hogy a gyermekeinknek csak egy megtanulandó lecke, egy név, egy évszám, egy esemény. De ezt tőlünk tanulják, úgyhogy szégyelljük magunkat! Tudom, hogy az ország nagy bajban van, és tehetségtelen emberekkel van tele Országházunk. Lehet őket okolni, de mindenki nézzen magába, meg tett- e mindent, hogy legalább a szűk környezetében példamutatóan viselkedik-e. Legalább kicsiben hozza létre mindenki a maga Magyarországát, ahol nincs hazudozás, ahol a szemetet a szemétkosárba tesszük, ahol a kisgyermeknek lefekvéskor Mátyás királyról, Az árpád házi királyokról, Rákócziról, Széchényiről mesélünk, és nem feltétlen Piroskáról, és a farkasról. Ezt kell tennünk, ha azt akarjuk legalább unokáink egy boldogabb országba szülessenek. Szemléletváltás kell, kis hazánk csak akkor indulhat felfelé, ha a gyerekek példaképüknek történelmünk nagy alakjait válasszák, és nem a média által kreált hulló csillagokat. Mi már ebben a politikai légkörben valószínű nem éljük meg a Kánaánt, de gyermekeink, unokáink talán. De az alapokat nekünk kell most letenni.

Álmodozom? Talán, de nekem szabad, a nevem kötelez. Nem itt kéne tartanunk.

Magyarnak lenni hivatásunk, szokta mondani a kedvenc zenekarom vezetője, és igaza van. Gyújtsunk gyertyát az ötven évvel ezelőtti események emlékére, és próbáljunk méltón, becsülettel élni az elhunyt hőseink emlékéért, és magunkért!



Magyarok!
1.
Magyarok!
Fogjunk össze újra,
Mint mikor az ellen támadt,
Ugrottunk az első szóra.
Vagy karunk már fáradt?
2.
Magyarok!
Az a kar még most is akar,
Csak már kissé rozsdás.
Rajta, rajta, kapard!
Kell még egy kis mozgás!
3.
Magyarok!
Ne folyjon ki több vér,
Ömlött elég hazánk földjén.
De csorduljon a józan ész,
És irigység ne állhasson közénk.
4.
Magyarok!
Húzzuk meg hazánk szekerét,
Előre, előre csak okosan.
Ne hátra, kétfele, szét!
Fel a hegyre, fel magasan!
5.
Magyarok!
Fogjunk össze újra megint,
Mert tehetség az van,
Mely emelheti népünk kitartása szerint,
Oda ahol helye lenne biztosan.
6.
Magyarok!
Atlantisz gyermekei vagyunk.
Tudja meg az egész világ,
Mit rejt a mi agyunk,
S hogy hitünk él, s szilárd!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Ez+az
· Írta: almodozoli
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 2
Kereső robot: 37
Összes: 370
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.5267 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz