Amit építettem, mindent összetörtél
Minden mozdulattal, újból meggyötörtél…
Amit építettem, mindent összetörtél
Minden mozdulattal, újból meggyötörtél
Mit összegyűjtöttem, azt mind széjjelszórtad
Maradék hitemet éjjel széjjelhordtad
Darabokra hulltak, mozaik szentképek
És szertefoszlottak a boldog emlékek
Megállt falióra, amely zenélt egykor
Angyalok arcáról, lekopott mind a máz
Sekrestyében a pap, ártatlan lányt gyaláz
Áhítatos képpel engedi, hogy álmodj
Bőszen hirdeti, hogy ne paráználkodj!
Mégsem nekem hiszel, mindent érted teszek
Jelzem, ami fontos - majd én is az leszek
Mikor lelked tengervízben fuldokol
Mikor a remény is, előled bujdokol
Ha elszáll a varázs, amely elkápráztat
Pillanatképeket arannyal rámáztat
Ha már nem bírod, hogy ural az enyészet
Ha kívülről nézed most már az egészet
Ha belátod, hogy helyet kell cserélned
A jót és a rosszat is egyformán megélned
Mikor már tudod, mind azt, mit a képzelet
Mikor fontos lennék – távozom,… ég veled!
2006-10-21
|