Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mikor

, 214 olvasás, leka , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Amit építettem, mindent összetörtél
Minden mozdulattal, újból meggyötörtél…





    Amit építettem, mindent összetörtél
    Minden mozdulattal, újból meggyötörtél
    Mit összegyűjtöttem, azt mind széjjelszórtad
    Maradék hitemet éjjel széjjelhordtad
    Darabokra hulltak, mozaik szentképek
    És szertefoszlottak a boldog emlékek
    Megállt falióra, amely zenélt egykor
    Angyalok arcáról, lekopott mind a máz
    Sekrestyében a pap, ártatlan lányt gyaláz
    Áhítatos képpel engedi, hogy álmodj
    Bőszen hirdeti, hogy ne paráználkodj!
    Mégsem nekem hiszel, mindent érted teszek
    Jelzem, ami fontos - majd én is az leszek
    Mikor lelked tengervízben fuldokol
    Mikor a remény is, előled bujdokol
    Ha elszáll a varázs, amely elkápráztat
    Pillanatképeket arannyal rámáztat
    Ha már nem bírod, hogy ural az enyészet
    Ha kívülről nézed most már az egészet
    Ha belátod, hogy helyet kell cserélned
    A jót és a rosszat is egyformán megélned
    Mikor már tudod, mind azt, mit a képzelet
    Mikor fontos lennék – távozom,… ég veled!

    2006-10-21

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 238
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1594 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz