Lassan sétál a felhők mögött a Hold,
méla pillantása a szívembe hatolt.
Árnyéka szememet álomra inti,
ezüst porát a lelkemre hinti…
Lassan sétál a felhők mögött a Hold,
méla pillantása a szívembe hatolt.
Árnyéka szememet álomra inti,
ezüst porát a lelkemre hinti.
Nyitnám a pillám, de súlya nehéz,
álomra csábít az ágyam,
mely csodásan merész.
Fények és forrón suhanó érzés,
édes az álmom?
Ez nem lehet kérdés!
Rezdülő homálya halvány ölelés,
símogató titkokkal kövezett apró rés,
melyen látom érkező alakod,
s ahogy felém nyújtod… a karod…