Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az idő kijelölt minket

, 435 olvasás, leleszi , 22 hozzászólás

Szerelem

Fölemellek vállaimra, fölemellek az égig, hogy lássalak.
Furcsa az nekem, hogy hajadban rügyezik a madár-boldogító tavasz
és hogy melleid párájában áttetsző angyalgyermekek pihennek
én nem tudok mást csinálni előtted, csak nyűtt kalpagomat leveszem…




    Fölemellek vállaimra, fölemellek az égig, hogy lássalak.
    Furcsa az nekem, hogy hajadban rügyezik a madár-boldogító tavasz
    és hogy melleid párájában áttetsző angyalgyermekek pihennek
    én nem tudok mást csinálni előtted, csak nyűtt kalpagomat leveszem
          és köszöntelek
    mert oly gyönyörű vagy kékszínű ruhácskádban
    a pacsirták keringőt ropnak a szemeinkben
    hogy soha ne unjuk meg egymást, s hogy lélegzeteink virágozzanak
          a jelenben
    majd a holnapok szigetére evezünk királyi nászra
    abban az órában az élettel bizalmasan nézünk szembe
    szeretlek nőiességedért, gyöngédségedért, amely körötted lebeg.
    Boldogság könnyeiben szunnyadok.
    Nézd csak kedves, amikor a hajnali tenger szellőjétől megújulva
          dolgomhoz látok,
    a te mosolyod énekel megdagadt szemhéjamon, amikor véget
          ért a fájdalom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: leleszi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 307
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 334
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1995 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz