Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyöngyhalász

, 398 olvasás, almodozoli , 34 hozzászólás

Ezek vagyunk

Hajnalodik. Napfelkelte rajzolja
Kékre a tengerparti eget.
A tenger csobban, s szeme közé nevet
Az elmúlásnak. Csipetnyi morzsa

A mai nap csak egy múló pillanat,
Az örökkévalóságból neki.
Az élet hegyes, buktatókkal teli,
Mi hamisan szól igazat.

A kikötőben halászbárka indul,
Várja a nagy víz, s a jó szerencse.
Gyöngyhalász áll, hogy múltját elfelejtse,
Fogja a kormányt, remél, szíve nem csitul.

A parttól nem messze megáll a bárka,
Horgonyt vet, a legény ugrik, a mélybe.
Lemerül, várja őt az óceán kékje,
A kincseskamra tán ma nincs zárva.

A szél feltámad, fodrozódik a hullám,
Nyugalom a földön sehol nincsen,
Vágyja az egyetlen, igaz drága kincset,
Annyi talmi gyöngy, romlott hús után.

De ma sincs siker, üres maradt marka,
Fáradtan nézi a közeledő partot,
A balszerencse mellette fog kardot,
Ezért szomorú az útja hazafele tartva.

Remél. A holnapi napsugár talán
Kinyitja a gyönggyel teli ládát.
A szél megrázza a boldogság fáját,
S Ámor mosolyog a jövő szép dalán.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: almodozoli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 292
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 314
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.4526 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz