Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Együtt

, 341 olvasás, Flo , 1 hozzászólás

Szerelem

Körülölel a némaság, édes ez a csend,
Egy szó az ajkadon a hallgatásba rebbent.
Én elcsititalak, szónak itt már nincs helye,
Elbűvöl minket is a változás szele.

S mi büszkén szárnyainkat kitárva
Repülünk az álmokkal szállva,
Rózsál koszorújában látom az arcod,
Könnyeimmel zárom le megfáradt harcod.

Itt a vége, egy új kezdet nyílt előttünk,
Új világot tár ki oly kedves szerelmünk.
Istenek lábnyomába lépve követjük a sorsot,
És együtt vállaljuk azt, mit kettőnknek hozott.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Flo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 233
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1678 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz