Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Napraforgó

, 498 olvasás, Fatyol , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Amikor a napraforgó is csak a Holdra néz,
s elmennek a fák az utak mellől,
fül helyett majd sikolyom
borítékolom …





    Amikor a napraforgó is csak a Holdra néz,
    s elmennek a fák az utak mellől,
    fül helyett majd sikolyom
    borítékolom…
    A sárga majd belesötétül az árnyba,
    az abszint gőze sem lepi el a provanci éjt.
    A bolond ki sokat ért, de egy napot se élt,
    s nem érhet egy dicsőült sem
    a lába nyomába.
    Akkor majd eladsz egy képedet!
    Átokkal sújtott mérhetetlen,
    az érthető szélén egyenlőként,
    kötéltáncosnak festve egyensúlyban
    festi eléd a végtelent…
    De védtelen. Nincs páncélja ellened,
    nincs ellenem, csak ereje, hite,
    reménye, hogy honnan…?
    Mind rejtelem.
    A napraforgók némán mosolyognak,
    s áttör az árnyakon a sárga,
    a Krumplievők lassan felegyenesednek,
    az Íriszek kopott asztaluk fölé szállt
    illatára.
    Csillagászok vizsgálják majd,
    mit rejt híres képe a Csillagos éj.
    De nem lelnek a titkok nyitjára sosem…
    Önarcképéből százszor pillant rád, hiába.
    Nem érthetik, mert csak ő tudja:
    Mit suttog az aranyló nap mögül a szél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Tiberius


Page generated in 0.0426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz