Ő, ki még mindig nem szállt le rólam
Odaláncolt magához, ostorával üti a hátam
Rozsdás szögeit veri még mindig lyukas szivembe
Lovagol rajtam, új képet rak a szemembe
Gyönyörű vagy, szivem csak most látott meg
Itt voltál, az orrom előtt, mégsem néztelek meg
A remény újra megcsillant lelkemben
Szavaid összerakták széttépett szivemet
Belédszerettem, s ekkor, Ő újra csak üt, vág
Minden nap orditok, egyre jobban fáj
Állom a próbákat, hány van még hátra?
Mit kell még tennem, hogy a szerelmemet megtaláljam
Egy új vihar tombol bennem
Erősebb, mint bármi mit eddig átéltem
Új fény az éjszakában
Újabb gyönyörű lélek kinek elveszek homályában
De az átok még mindig rajtam csüng, s csak nevet
Miért nem engedi, hogy élvezzem a szerelmet
Egy új szöget ver szakadt szivembe
Reménytelen szerelmekkel tölti be életemet
Újból mélyre vési, hogy nagyobb legyen fájdalmam
Vihog, csak vihog, fürdet izzadságomban
Könnyeimmel táplálkozik
Véremmel keverve, mindig jóllakik
Vájja, vájja csak nyugodtan
Megizleli szivem keserű izét, mit ő vert holtra
Belémverte utolsó szögeit, meghaltam, elérte célját
Szivemet kivájta, ezzel disziti falát
Egy újabb zsákmány, soha nem engedi el
Szabadulni… olyanról csak álmodni lehet
Megszabja keserves, semmirevaló életedet
Új reményt látva előre kitalálhatod az egészet
Nehogy azt hidd, hogy elmenekülhetsz
Csak kiszabaditani tudnak, de te magad semmit nem tehetsz
Vagy tűröd, vagy meghalsz
De az átok rabja örökre megmaradsz
2006.10.02.