Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszi kavalkád

, 326 olvasás, leka , 8 hozzászólás

Természet

lángoló erdő rejtekén
sejtelmes fények cikáznak
közéjük álmot rejtek én
míg cseppnyi folton vitáznak

barnává fáradt levelek
rekedtes hangja zörömböl
mozdulatlanságuk eleven
ágakon bőszen dörömböl

harmatot prüszköl a hajnal
körötte a gally megremeg
bokrokon bújik kacajjal
mókázva földön hempereg

szellő érkezik, féktelen,
felfordít mindent hirtelen
hintázó levél védtelen
letépi könnyen, szívtelen



Megjegyzés: 2006-09-20

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 336
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 364
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.3232 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz