Ő kedves velem,
És mindent megtenne értem,
De én iránta semmit nem érzek.
Tudom, hogy neki rossz,
Nem bírja ki, hogy ne hívjon.
Abban a hitben él, hogy megváltozok.
Én előre megmondtam,
Köztünk a bartátság maradhat;
De ennél többet sohasem akartam.
Tudom, hogy nincs rosszabb,
Ha az egyik fél szerelmes csak,
S kincsként őrzi magában a másikat.
Én is így voltam,
Folyton csak álmodoztam,
Aztán a végén nagyot csalódtam...