Meglepődött arcok erőlködnek a
közönbösség érzéketlen tengerén, s
hánykolódnak önmaguk elégedetlenségén,
mint a buborékok eső közben a pocsolya tetején…
Ők áttetsző, ismeretlen ismerősök,
erőltetett mosollyal, s betanult gesztussal
nyalják lábamat térdelve, éppen úgy, mint
egy gazdag totem előtt, imádkozva, áhitatva…
Nekem ez elfeledett személyek személytelensége,
kiszögelve táblákra, s kilóra eladva, mint
egy "ember"-túrkáló utolsó kiárusítása,
nem tudatosult személyekkel…
Megjegyzés: a Balatonfüredi fiatalokról.