Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Márványarcú emberek

, 327 olvasás, Gotya , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Oh, ti márványarcú emberek!
Miért bújtok el csalfa képzetek
Mögé? Melyeket ti szőttetek,
Hogy arcotokra mosolyt szüljetek.

De a mosoly hazug mérgezés,
S ti valónak hiszitek, tévedés!
Szívetekben ében korhadás,
S egyre lassul minden szívdobbanás.

Boldogok, érinthetetlenek,
Én nagyon-nagyon félek tőletek!
Megrémít a gondolat, hiszen
Ha szóltok, talán még el is hiszem.

Szavaitok, mint egy szirén dal,
De a süketek hallják: halál-zaj.
Szép tekintet, csalfa csábmosoly,
De a vakok látják rút arcotok.

Mi meglapul, márvány maszk alatt,
De amikor kondul egy szent harang,
Földre hull a márvány-maszkotok,
S szilánkokra tör, mint az álmotok.

Akkor csak állni fogtok bambán,
S felnevettek maszkotok romhalmán.
Akkor kicsit magatok lesztek,
Oh ti… Ti márványarcú emberek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Gotya
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 226

Page generated in 0.1722 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz