A téma, ami ihletett,
mint hajónak a zátony.
Ez laza, mint ősszel
egy könnyű nyári zápor…
A téma, ami ihletett,
mint hajónak a zátony.
Ez laza, mint ősszel
egy könnyű nyári zápor.
A hajó miben evezünk,
mindenkinek közös,
az út, amin járnunk kell,
mindvégig rögös.
Az evező már fölös,
többet ésszel, mint erővel,
sikerült behozni a hosszunkat
némi előnnyel.
A nagyképűség megy
mostanában rendre,
később csodálkoznak,
hogy másoknak elmegy a kedve.
Végre megkaptam a zsoldom,
ezért viselem a keresztem,
csak ürességet érzek
az emberi fejekben.
Tudatlanok vádolgattak,
támadtak okok nélkül,
a trónom birtokoltam,
de mégis megbuktam végül.
Barátokból ellenségek,
szemet szúrtak már páran,
én voltam olyan bátor,
hogy tovább is álltam,
ezért száműztek egy szigetre,
ahol magamra hagytak,
egyedül tudtam élni,
mások 40 fokban fagytak
félholtra, szánom-bánom,
minden gondom megosztom,
nem kötelező elhinni,
de megváltozott a posztom.
Most már védekezve támadok!
szárnyaszegett lettem,
nem adtam olyanokra,
akik elvették a kedvem.
Gondolom, hogy mi van,
ha egy csónakban evezünk,
a múlt fanyar ízén
legalább együtt nevetünk.
Rádöbbentem,
hogy alanyból jó préda lettem,
ezért egy csónakban evezünk
mind a ketten…