Álmodom,
kövek alatt élek,
feledve minden emberi létet,
mereven karolom körbe önmagam,
végtelen vagyok,
haláltól halálig,
nincs aki visszafog,
s nincs aki megállít,
álmom is hallgatag.
Létiszony izét érzem
rég elfonnyadt ajkaim között...
Hideg kövek alatt fekszem,
hallgatag álmaim árnyai kísértik a lelkem,
elmúlt az idő, s fel nem ébredtem...