Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Örök hó és jég

, 268 olvasás, laszlo , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Mindenhol ott vagy.
Álmaimban, vágyaimban,
egy dolog nem hagy nem hagy
nyugodni engemet,
nem csillapítja sajgó lelkemet,
hogy, nem tudlak feledni Tégedet!

Látlak, hallak mindenütt,
ha sétálni látok együtt
boldog párokat,
csattani el csókokat,
testük lassan egybekél,
kint nyár van,
belül hideg Tél.

Lassan minden érzést kiöl belőlem az idő,
szívemben örök hó és jéghatár
melyet szélvihar formál.
Mikor lesz újra Nyár?
Zöldellő virág, rétek,
birkanyáj, zümmögő méhek,
ragyogó Napsugár.
Ki mássza meg szívemet,
mely mindenkit megöl, eltemet
a gleccser és lavina.
Ki tűzi ki zászlaját a csúcsra,
jut fel újra meg újra?!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: laszlo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 268
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 291
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz