Költők! Írjatok!
Ha ti nem –
hát sírják a fák
és a kövek dobszóval
zengik meg
az ég szavát…
még ha félni kell
is és
fájni betűnként
vércseppből
kirakni
mozaik lelkét
a halálnak
vagy holmi kéjnek –
afféle szerelmes éjnek –
halomba hordani
mondatonként
(nem is köszöni meg senki)
halomba rakni
a vágyat
a magyar szót
míg fel nem hágnak
az égre a
megvadult szózatok!
Költők! Írjatok!
Ha ti nem –
hát búgják a füvek
és lefesti a szél
a képeket–
ha ti hallgattok –
hát felzúg a világ.