Tegnap nálam jártál,
s lebegtünk az éterben,
azóta úgy éreztem,
nem lehetett véletlen.
Csak egy pillanat volt,
de nem ért még véget,
elfelejteni viszont
nem tudlak téged.
Szemeid égető
vermében elvesztem,
minden csókodat
őrülten élveztem.
Belejajdult szívem,
úgy égetett vállad,
éjszakákon át,
de csak is téged várlak.
Azóta félek,
ha egyedül maradok,
torkomon nehezen
csúsznak a falatok.
eléget a fájdalom,
mardos a hiányod,
a semmiben állva
Teérted kiáltok…