A boros pohár az asztalon,
Mellette gyertya ég.
Nem kellene koccintanom?
Halk zene járja be a termet,
Az ablakokat nyitogatja a szél,
Kint a sötét; bent a tél.
A fény halványan pislákol,
Jégcsap lóg le a csillárról,
Minden dermedt, hideg,
Kocsonyás és rideg.
A boros pohár az asztalon,
Nem nyújtom kezem, hagyom.
Inkább lassú léptekkel elindulok,
Hogy becsukjam az ablakot…
Kinézek! Nem látok csak temetőt,
Egy embert, a földön heverőt,
Hangosan nevetőt,
S mire észbe kapok,
Már mellette is vagyok,
Akaratlan nyújtom felé kezem…
(Az Ördög játszik velem)!
Már semmit nem tehetek,
Neki adtam lelkemet.
De mit számít ez?!
Legalább lesz ki eltemet.