Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Aranyhíd

2006-09-20 06:58:34, 1109 olvasás, blueraincoat , 2 hozzászólás

vers, versek, természet,

Arcom fénye a Napban látszik,
Aranyhídként szürke vízen játszik,
Fáradtan bukik hegy mögé,
Holnap új útra indul; emberek közé.

…

A vonat kerekei visszhangozzák
Szavaim, mint gyermekek a mondókát:
Aranyhíd, aranyhíd, aranyhíd…
A túlpartra igyekvő embereket
Festők vizuális látványa sugallta,
Képi világuk vált valósággá most.
A történet csak egy tényszerű felsorolás:
Kora őszi késő délutánon üres vonaton
Üres kupéban üres vonat-magány,
Víz fölé hajló álmos strandok, fűzfák,
Egy gyűrt ruha; kopott naplemente.
Fényes út a vízen a korong,
Fáradtan suhannak rajta
Láthatatlan szemek remegő lázálmai.
A történet csak egy tényszerű felsorolás…
A híd, mint a képzelet korlátnélküli:
Aki lelép róla, zuhanni kezd,
S a múló Nappal ő is eltűnik;
Mint az Aranyhíd, amiben
Valami; a szépség rejtőzködik…

Megjegyzés:
(1989)

Kinyomtatom