Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hangulat…

, 266 olvasás, Ilianne , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Pereg le az eső az ablakomon,
s szürke fények települnek rám.
Sietek, de már azt sem tudom,
hova megyek…





Pereg le az eső az ablakomon,
s szürke fények települnek rám.
Sietek, de már azt sem tudom,
hova megyek,
s valahol van e még, aki vár.
Az utjaink valahol összeérnek,
s néha el is válnak,
de mindegy merre visznek,
ha végül úgyis rá találnak.
Pereg le az eső az ablakomon,
néma csendben ül rajtam a magány,
velem utazik szüntelen az utamon,
egy megválaszolatlan talány.
Ébredező fénnyel ha majd áraszt el a múló félelem,
akkor nem bánom már,
hogy szürke e vagy sem,
pillanatnyi életem…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Ilianne
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 233
Regisztrált: 1
Kereső robot: 45
Összes: 279
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2861 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz