Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szakítás után

, 418 olvasás, Szalesz , 12 hozzászólás

Sajgó lélek

Tudod, hogy Valaki téged vár
Hogy mindig csak rád gondol
S a szürke hétköznapok
Sötétjében vagy a napsugár

Tudod, hogy mindent odaadna
Csak hogy egyszer átöleld
S érte újra könnyet ejts
Úgy omolj bele karjaiba

Tudod, hogy mindenhol téged lát
Hogy minden nőben, aki
helyedre lép, keresi
az erényeid, sőt, a hibád

Tudod, hogy hiába szeret még
Szemével könyörögve
Kér, de te már örökre
Érvényesen mondtad, hogy elég...

Mégis, amikor a szemedbe néz
Egy kicsit csak megremegsz
Zavarodban felnevetsz
És hangja még mindig megigéz

Amikor meglátod a kezét
Elképzeled, ahogy egy
éjszakán feléd megy
És hajadat simítja ismét

Amikor nincs melletted senki
És kiülsz az erkélyre
Eszedbe jut: jó lenne
még egyszer sírva megölelni

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 216
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2508 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz