Tudod, hogy Valaki téged vár
Hogy mindig csak rád gondol
S a szürke hétköznapok
Sötétjében vagy a napsugár
Tudod, hogy mindent odaadna
Csak hogy egyszer átöleld
S érte újra könnyet ejts
Úgy omolj bele karjaiba
Tudod, hogy mindenhol téged lát
Hogy minden nőben, aki
helyedre lép, keresi
az erényeid, sőt, a hibád
Tudod, hogy hiába szeret még
Szemével könyörögve
Kér, de te már örökre
Érvényesen mondtad, hogy elég...
Mégis, amikor a szemedbe néz
Egy kicsit csak megremegsz
Zavarodban felnevetsz
És hangja még mindig megigéz
Amikor meglátod a kezét
Elképzeled, ahogy egy
éjszakán feléd megy
És hajadat simítja ismét
Amikor nincs melletted senki
És kiülsz az erkélyre
Eszedbe jut: jó lenne
még egyszer sírva megölelni