Némán meghátrált szavaim
sorra meghallgattattak,
már múltba zuhant álmaim
sorra megvalósultak,
választ nem várt kérdéseim
mind megválaszoltattak,
a rég megszokott fájdalmak
sorra orvosoltatnak…
Tőled nem kértem én, csak nyugalmat,
s mit kérni szégyelltem, megadtad…
Nincs már mitől félnem… talán értem…
Elődbe szívből küldtem életem…
Emelj fel, fogd a két kezem, Uram!