Egy átlagos nap reggelén felkeltem,
Nem is sejtette, a szerelmet meglelem.
Egy kárhozot napnak indult a reggel,
S rájöttem a másik lány nekem nem kell.
Az a nő csak kifacsarta volna életem,
Bennem, iránta nem soha nem lángolt a szerelem.
Próbált kihasználni s megalázni, hasztalanul,
Én addig kerestem a szerelmet, fárathatatlanul.
A harang delet ütütt, s én csak szenvedtem,
Hisz az a lány folyton csak megbántott engem.
Hiába vártam, talán Ő majd segít rajtam,
De Ő elhagyott a legnagyobb bajban.
Az éjszaka leple lassan leszállt a szívemre,
És én még mindig nem találtam rá a szerelemre.
Az este sötét burkában elindultunk a semmibe,
S talán ennek az éjnek igy kellett lennie.
Barátom, neked köszönhetem ezt a szép estét,
Ha te nem lettél volna, soha nem kapom meg szívét.
Álmaimban sem hittem volna, hogy ez megtörténhet,
De hála neked, végre megleltem a gyönyörű szerelmet.
A homályban szépsége csak úgy csillogót.
Akkor meghallottam a mélyből a belső hangot.
Amint rámpillantott, tudtam hogy nem hagyhatom magára,
S örökké mllette kell lennem örömbe s bánatba.
De az eszmélés még váratott engem,
De a láng már akkor fellobbant bennem.
Akkor még nem ismertem be magamnak,
Hogy Ő lesz az ellenszere magányomnak.
A barátomnak tetszett, s én nem rá figyeltem,
Mert én az egyik barátnőjével szemesztem.
De akkor egy pillanatra a szemébe néztem,
S meglátam, hogy neki csak én kellettem.
Elindultunk új helyek irányába, egy új remény felé,
S ki tudja, talán akkro szretem belé.
De az elmém még nem fogta fel a tényeket,
Hogy végre megtaláltam a végzetemet.
S akkor jött az apró baleset, mi
Teljesen megváltoztatta szürke életemet.
A hazafelé vezető úton hozzám bújt,
A másik fiút nem akarta, így karjaim közt elbújt.
Otthona előtt olyan közel éreztem magamhoz,
Hogy többé már nem vonzottam a halálhoz.
De sajnos mikor bármi is történhetett volna köztünk,
El kellett indulnunk, s a vágyódással küszködtünk.
Akkor éjjel az álmatlansággal, hosszan küzdöttem,
Mert már akkor tombolt bennem a szerelem.
De akkor még nem tudtam mi is ez az érzés,
„Vajon mit is akarok?”, akkor ez volt a kérdés.
Másnap már nem tudtam mit kezdeni vágyaimmal,
Hát felhívtam s többé már nem harcoltam fájdalmammal.
Mikor ismét megpillantottam, boldog volt szívem,
Mert tudtam, hogy rám talált a szerelem!
Megjegyzés: Ezt az 'apró' verset, a barátnőmel való megismerkedés ihlette, s egy kis trilógát írtam belőle.
|