a férfi sajnos ma is felkelt. ő is sajnálta. még nem sejtette, hogy a lét ma elfödi földdel, de érezte, hogy ez a nap más mint a többi.
valójában csak ébredezik…
s ahogy a csípa-bilincseket feloldja a zsalugáter deszkái közt átszűrődő reggeli fény,
hurrikánként repül be szobájába a lelkiismeret asszonya.
hogy tisztább képet alkossak, a férfi felesége volt már,16 éve.
a férfi elég erőt vett magán, összeszorította fogait, megmosakodott, felöltözött,
s elindult keresni az önmagában rejtőző hitet…
a templom elsőre kívülről szépnek, örömtelinek látszott, de miként belépett, minden elsötétült
s valahogy nem találja bőrében önmagát
megijed, de mégsem érzi félelmét, s valamilyen oknál fogva kifut.
kívülről kémleli a tündöklő-házat, megint megtetszik neki a tökély, bemegy.
ragacsos sötétség lepi el arcát, lelkiismeretét már nem ismeri.
valahogy szereti undorító önmagát.
kimegy a templomból…
valami történik.
nem tudhatjuk, s ő sem tudja mi játszodik le bűnös lelkében…
ittasan járja a kihalt utcákat… érdekes érzés lepi el testét.
nem tudhatjuk, hogy önmagától fél-e, Istentől, vagy a sátántól.
az árokparton ül.
a virágbaborult mezők átalakulnak kiégett földdé, az árok mély szakadékká.
megijed.
feláll.
tántorog.
bizonytalanul lépeget…
… érzi, hogy nem kelt föl hiába…
így biztosan jobb lesz az élete.