Most látom kínjaim ezernyi fényben fürdenek,
Én azt hittem nem látod, éreztem, hogy nem érted
De a legfájóbb, a legszörnyűbb, hogy látsz
És tudsz mindent akkor is, ha én már nem látlak
És azt hiszem, nem érdekellek.
Amikor már nem várlak.
Ott őrködsz éjszakánként és fogod a kezem
Ha könnyeznék álmomban… és megnyugszom
Mert tudnom kell, hogy vigyázol, szívedben a szívem
A csendben a lelked suttogását hallgatom.
És nem hazudhat olyat az éjszaka, hogy egyszer elmész
Nem hinném el, akkor sem, igaz,
S akkor sem, ha egyszer erre kérsz.
Félem minden nap, hogy felébredek
Csak lehunyt pilláim mögött élek
Még itt vagy, még nem jön a hajnal
Hittel álmodom… szeretettel és vágyakkal.