Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Neked örökre

, 719 olvasás, secondEduard , 32 hozzászólás

Szerelem

("neked örökre a magány magányában
foszlódik százfelé az álszent boldogság
míg szétroncsolt szívem elhalt a vágyban")

szép vagy és szent
egyedül bűntelen

neked örökre
egyedül maradtam az ágyban
én a fák árnyas oldalában
a sötétben vagyok sötét
és bűnös veled
bűn az, hogy megszerettelek

már nem tüdőből lélegzem
hanem belőled
ha vagy, ha érezlek

te szép vagy és szent
te vagy az, aki elment
talán örökre
te álnok vagy, ravasz
virágzol és elmúlsz
mint a kegyetlen tavasz

vérvörös rózsák hullanak

mégis bezártalak már
nagyon mélyre
pedig már soha többé nem vagy
angyal vagy
nem létező

véres havon fekszünk
neked örökre el kell menned

szép vagy és szent
talán örökre

én vagyok a hó és a vér
neked örökre nyár van
soha többé nem tudok már élni
nélküled
a bűnös én vagyok
és te vagy aki elment
egyedül, bűntelen

szép vagy és szent
nekem örökre
én szétroncsolt tüdőmben
szívemben sem vagyok szép
soha nem voltam szent
te csak menj, tünj el
tudom, hogy félsz

én a véres havon vagyok a semmi
neked örökre

neked örökre el kell menni





Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 87

Page generated in 0.0961 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz