Kedves lény
a süllőlány,
álmokat dédelget.
Amikor az egyikre rágondolt szédelgett:
arról szólt az álom,
hogy táncol a halbálon.
- Kitűnő alkalom,
hogy érvényesüljön előnyös alkatom,
mert a nőnemű halaknál
nincs fontosabb az alaknál.
Tudta, ha csábos pikkelyt választ,
irigységet támaszt
a saját nemében,
és nem lesz szálka a fiúk szemében,
sőt
meglátják benne a nőt.
Ő lesz a minden férfinek kellő,
legtöbbet ellő
süllő,
mivel majd ikrázik,
hogy csak úgy szikrázik.
Másik álma
olyan, mint az alma,
a mostohától érkezett
mérgezett.
Ha rágondolt nem volt jó napja,
megsínylette az úszóhólyagja.
Látta, ahogy nyárssal szúrják hason,
forog a tüzelő vason,
szorítja szívét a félelem,
így lesz belőle élelem.
Végül mindkét álma teljesült,
mert egy jól lesült,
kissé nyeszlett
halszelet lett
nyáron, egy tálon,
Az Annabálon.